Mátrix: Próbálj meg kilépni a köreidből... Ismét egy telitalálatos film a mozikban. A Mátrix egyike azoknak a filmeknek, amelyek elsöprően sok embert vonzanak , sőt, a remekbeszabott trailerrel még azt is elérték a készítők, hogy a legtöbben alig várták a bemutató napját, mert azt lehetett tudni előre, hogy kicsit különleges lesz a film, és mindenképp nagyon látványos.  És a Mátrix nagyon nagy százalékban be is váltja a hozzáfűzött reményeket, tényleg olyan jó, mint amilyennek elképzeltük. Ugyanez nem mondható el arról a világról, amelyben a szereplők mozognak, Thomas Anderson (Keanu Reeves) nem nagyon találja a helyét egy élvonalbeli cég programozójaként, éjszakánként inkább Neo néven hackerkedik, végére szeretne járni a mátrix-kérdésnek, amiről egyelőre csak érzi, hogy létezik, de nem sok megerősítést kap ebbéli gyanújában.  Aztán egy Trinity nevű ismeretlen szépség (Carrie-Anne Moss) hirtelen kizökkenti és bevonja egy kis csapat munkájába, akik egy rebellis mátrix-ellenes brigád, és mivel nagy valószínűséggel Neo a kiválasztott ( The One ), aki képes lehet megváltoztatni a mátrix-világot, kimenekítik a szuperügyes ügynökök ( mátrixvédő-kapuőrök) karmaiból, és ezzel elkezdődik a másfélórás küzdelem a világ átrendezéséért. Morpheus (Laurence Fishburne) beavatja Neo-t egy másik valóságba, mint amit eddig ismert, egy kapszulával „felébreszti”, és megmutatja neki, hogy minden, amiben eddig élt, az egy digitálisan programozott világ, és a valóságban nem is létezik. Ami létezik, az egy földalatti „sci-fi farm”, ahol az emberek, mint a csirkekeltetőkben, meztelenül vegetálnak és termelik az energiát az MI, a Mesterséges Intelligencia számára. Kiszöktetik ebből a kábulatból, és a keltetőből, és magukkal viszik a hajójukon. A hajó a bázis, és innen úgy léphetnek be a világba, mintha komputerjátékot játszanának.  Neo nincs meggyőződve arról, hogy ő hivatott erre a feladatra, mások is így vannak ezzel, például a Jós, aki ebben szakavatott döntést hozhat, őszerinte sem Neo az igazi messiás ebben a küldetésben.  Mégis, úgy tűnik, ütőképes lenne a kis csapat a mátrix ellen, csakhogy belülről is támadás éri őket, áruló lesz az egyik tag, aki utálja már, hogy felébresztették, és szeretne visszakerülni a boldog tudatlanságba, ahol még tudta élvezni az élet finomságait, mint a steak, nők és egyebek... A film forgatókönyvét Andy és Larry Wachowski írta, ők készítették a Fülledtség c. filmet is, amit C.A.Moss is nagyon bírt, így nagy kedvvel kezdett a Trinity-alak megformálásába. Amúgy is kellemes lehetett neki a felkérés ebbe a nagyszabású produkcióba, hiszen amellett, hogy igazán gyönyörű és jó színésznő, eddig nem kényeztette a sors nagy filmek nagy szerepeivel.  INTERCOM

Kanadai színésznő, a CSPV először egy kanadai filmben ( Lethal Tender) szúrta ki őt, hogy milyen izgalmas női főszereplő, izgalmasabb volt, mint maga a film. Ez volt C.A.Moss először, és azóta sem lehetett látni másban, bár a filmográfiája szerint van még két mozifilmje, egy pedig készülőben (New Blood). Neo karakterét a forgatókönyvíró – rendező testvérpáros eleve Keanu Reeves-re formálta, aki véletlenül szintén kanadai, s aki elég régen nem mutatkozott már igazán jó filmben. Talán  Az Ördög Ügyvédjében volt utoljára rendes formájában, de a Mátrix most megint helyrebillentette a karrierjét, remekül tudta bemutatni a kívülálló Neo személyiségét, aki a vészhelyzetekben lendül csúcsformába (létezik egy ilyen embertípus), s akiben még mindig több van, mit amit az addigi megnyilvánulásai  nyomán képzelnénk róla.  Nagyon érdekes az a vonal a filmben, hogy mi van akkor, ha mégsem Neo a kiválasztott, a néző úgy érzi, hogy az sem nagy baj, mert egy ilyen érzékeny és eredeti srác csak jót tud tenni az ügynek, és nagyon bízunk benne mindvégig.  Laurence Fishburne-ről nem kell külön említést tennünk, vele is betalált a casting-stáb, ő egy igazi Morpheus-vezér, egyébként a filmbeli nevét egy ókori görög istenről kapta, aki az alvás és az álmok istene.  Az elpusztíthatatlan Smith ügynököt egy ausztrál színész játssza, Hugo Weaving, ő is részt vett Wo Ping kaszkadőrspecialista négy hónapos kung-fu képzésén, ami a harci jelenetek felvételéhez alapfeltétel volt. Az akciójelenetek látványosságát tehát a távol-keleti harci koreográfiának ( huzalokkal való reptetése a színészeknek), illetve a legprofibb számítógépes technikának köszönheti a film, ami a filmes és az animációs eljárásokat ötvözve az eddig ismertekhez képest hitelesebb keretet adott a küzdelmeknek, földön és levegőben egyaránt. Alapvetően nagyon friss és újszerű az egész film, pedig az alapgondolata már más filmekben is felbukkanni látszott: vegyük például a Dark City-t ( az emberek identitása felett külső erők rendelkeznek, a személyesnek tűnő emlékképek nagy valószínűséggel valaki másnak az emlékei), a Truman show-t ( a főszereplő itt is egy mesterségesen berendezett világban él, ami csak neki tűnik valóságosnak, míg fel nem ébred, és át nem látja a szándékos irányítottságát mindennek, ami körülveszi), vagy érintőlegesen megemlíthetjük David Lynch Dűnéjét is, ahol Paul Artredisnek fel kell ébrednie ahhoz, hogy kiválasztottként beszűntesse a spice-bányászatot, és újra rendet teremtsen ezáltal, szóval voltak előfutárai a Wachowski-fivérek gondolatának, ettől függetlenül kevesen nem akarnak eljátszani a gondolattal, vajon ha a világ valaha ilyen mátrixszerűen kezdene el működni, no vajon azt észrevennénk-e? Mindegy is, mert legalább született egy film, amit többször is meg lehet nézni, lehet keresni benne logikai inkoherenciát, furcsa kis eldugott utalásokat, egyszóval szórakoztató és rendkívül élvezetes a fogyasztása, ajánlom mindenkinek.   www.cspv.hu